Poncichter Borkultúra
A keltákig visszanyúló helyi bortermelés hagyománya.
A Borvidék története
Magyarország egyik legrégibb borvidéke, amelynek gyökerei a keltákig nyúlnak vissza, és a római Borostyánút is keresztülhaladt rajta. Pannónia provincia részeként Probus császár Kr. u. 272-ben telepítette ide az első szőlőtőkéket. A Fertő tó hatalmas vízfelülete és a dombok egyedi, kedvező mikroklímát biztosítanak. A pincék különlegessége: A fertőrákosi borvidék sajátossága, hogy a szőlősgazdák a pincéket nem a szőlőhegyen, hanem a faluban, a saját lakóházaik alá építették.
A Poncichterek - Babtermelők
A XIX. században fontos szerepet játszottak a borkultúra kialakításában. A német Bohnenzüchter (babtermelő) szóból eredő elnevezés onnan származik, hogy a gazdák babot ültettek a szőlősorok közé. Ennek több előnye is volt: nem árnyékolta a szőlőt, nem zavarta a szüretet, hasznos volt a talajnak, és a megtermelt bab után nem kellett adót fizetni. Helyi ételkülönlegességeik: a babsterc, a babrétes és a babos pogácsa.
A Kékfrankos legendája
A vörösborok alapját a Zweigelt, a St. Laurent és főként a Kékfrankos adja. A legenda szerint amikor Napóleon katonái 1809-ben elfoglalták Sopront, a poncichterektől bort vásárolva a forgalomban lévő pénzek közül csak a kék színű frankot fogadták el fizetségül. A történet valószínűleg csak legenda, mivel a kékszőlő fajták (akkoriban „nagyburgundi” néven) tömeges telepítése csak a XIX. second felében, a szőlőgyökértetű-vész (filoxéra) utáni újratelepítéskor ugrott meg, teljesen átformálva a korábban fehérbor-dominanciájú vidéket.