Fertőrákos már a rómaiak előtt lakott hely volt. Ezt bizonyítja a fertőrákosi település szőlődűlőiben előkerült sok római pénz és esetenként kelta cserepek, továbbá a Mithras-szentély is.

A „villa” (falu) és határa a Szent István király által 1002 körül alapított győri püspökség birtokaihoz tartozott. Imre király 1199-ben keltezett oklevelében Racus néven említi a falut. A Racus településnév arra utal, hogy az első lakosok magyarok voltak. A név a rákokban gazdag folyóvizéről ragadt rá.

Egy 1457-beli oklevélben írták le először a falu német nevét Kroisbachot, Krewspach formájában.

A trianoni békeszerződés után az osztrákoknak ítélt Nyugat-Magyarország átadását 1921. augusztus 29-re tűzték ki.

Fertőrákos egyike volt a Sopront környező nyolc (Ágfalva, Balf, Fertőboz, Fertőrákos, Harka, Kópháza, Nagycenk, Sopronbánfalva) községnek, amelyek az 1921-es soproni népszavazáson úgy döntöttek, hogy magyarok maradnak. 1946 tavaszán a német ajkú lakosok többségét kitelepítették. A falu élete megváltozott, házak üresek maradtak, története újra kezdődött. A megüresedett portákat magyar családoknak ajánlották fel, akik az ország másik településeiből érkeztek, vagy akiket a Felvidékről űztek el.

Kiemelkedő múlttal és látnivalókkal rendelkezik Fertőrákos. Számos épülete műemlék. A városfal által nyújtott biztonság vonzóvá tette a települést. A keskeny parcellákon álló oromfalas lakóházak közvetlenül az utca vonalán helyezkednek el. Mögöttük, a telekhatár mentén egymás után a gazdasági épületek sorakoznak, amelyek együtt védelmi vonalat is adtak. A kapuadó idején a családok a gazdasági épületsoron alakították ki az utódok számára a lakóteret, így csak egy kapu után kellett adót fizetni.

A Fertő ezerarcú vidéke megannyi természeti kincset, építészeti emléket, felejthetetlen élményt kínál. Kultúrája 2001-től az UNESCO Világörökség listáján szerepel. A régi városfal által határolt településmag 1969 óta műemléki védelem alatt áll.